Nyolcadik polc (28-32. eszközök) |
||||
28. Távcső modell |
||||
Eszergályozott fa állványra szerelt, lencsepár, mely vízszintes részén a lencse képalkotása van ábrázolva. A lencséken átnézve értelmezhető a távcső képaalkotása. |
||||
Vissza az eszközlistához |
||||
29. Készülék az Arkhimédész-féle törvény igazolására |
||||
A henger nagysága 40x20 mm.( feltehetőleg Calderoni Mű- és Tanszervállalat Rt., Budapest, 1901) Az eszköz segítségével kimutatható, hogy a folyadékba merülő testre (hengerre) felhajtóerő hat, amelynek nagysága megegyezik a test által kiszorított folyadék súlyával. A kísérlet menete:
|
||||
Vissza az eszközlistához |
||||
30. Rézedények |
||||
A szertárban található rézből (vagy más fémből) készült bögre és kör alakú fedél jól néz ki, de már nem tudjuk honnan származnak. |
||||
Vissza az eszközlistához |
||||
31. Ajaksíp |
||||
A sípok olyan szilárd falú csövek, amelyek a hangot a bennük levő levegő rezgésbe hozásával hozzák létre. A rezgéskeltés módja szerint megkülönböztetünk ajaksípokat és nyelvsípokat. Az ajaksíp működése: Az ajaksípoknál a légkamrába fujtatott levegő egy keskeny résen áthaladva, egy kis éknek (a síp ajkának) ütközik. Ekkor az ék két oldalán felváltva örvények keletkeznek, amelyek a csőben lévő légoszlopban periodikus nyomásingadozásokat, tovaterjedő hullámokat hoznak létre. Az éknél a periodikus örvényleválással keletkező hangok frekvenciája a rés és az ajak közötti távolságon kívül az áramlási sebességtől is függ. Ezzel magyarázható az a tapasztalat, hogy a befúvás erősségének növelésével az ajaksíp hangja hirtelen egy vagy több oktávval megváltozik. Az iskola rendelkezik egy rövidebb (kiállított) és egy hosszabb ajaksíppal. |
||||
Vissza az eszközlistához |
||||
32. Hangvilla |
||||
John Shore (1662-1752) angol udvari trombitás 1711-ben fedezte fel a hangvillát, amelynek elsődleges funkciója, hogy rezgése közben egy adott, rá jellemző hangot bocsásson ki, amelyhez viszonyítva más hangmagasságokat ki lehet számítani, hangszereket lehet hangolni. A hangvilla egy U alakúra meghajlított szögletes fém, amelynek a hangmagassága függ az anyagától, a szárak hosszúságától, azok vastagságától. A hangolása reszeléssel történik, azaz ha egy adott hangmagasságú hangvillát magasabbra kívánnak hangolni, a szárak végét reszelik meg, ha mélyebbre, a bázisát. Mivel a hangvillát mind a deformálódás, mind a rozsda tönkreteszi, az eszközt kellőképpen kemény (de azért rezgésbe hozható), rozsdamentes anyagból érdemes készíteni, így a legtöbb hangvilla acélból készül. Két szárra azért van szükség, mert a megütéssel vagy a szárak összenyomásával rezgésbe hozott hangvilla úgy ad ki hangot, hogy a két ág ellentétes fázisban rezeg, azaz egymáshoz közeledik, majd távolodik. A szárak között így közeledéskor levegősűrűsödés, távolodáskor ritkulás keletkezik, míg körülöttük pedig éppen fordítva. Az így létrejövő sűrűségingadozás a szárak külső és belső oldalán ellentétes fázisú hanghullámokat kelt, amelyek a levegőben vagy egyéb anyagban terjedve eljutnak a fülünkbe, és ott az adott hangvillára jellemző hang érzetét keltik. |
||||
Hangvillák rezonanciadobozzal |
||||
Mivel a hangvilla hangzása - rezonáló test híján- gyenge, ezért a nyelét pl. asztallapra helyezve tudjuk a hangját felerősíteni. A hang felerősítésre szolgál a hangvillához tartozó, fából készült – megfelelő méretű- rezonancia doboz is, amelynél a doboz belső faláról visszaverődő hanghullámok találkoznak a beeső hanghullámokkal, s így a kialakuló állóhullámok a doboz nyitott végénél duzzadó helyet hoznak létre. Ezek az állóhullámok akkor jöhetnek létre, ha a doboz hossza megegyezik a kibocsátott hang hullámhosszának a negyedével. A szertárban található több, azonos méretű hangvilla (a dobozra írt betű-szám kombináció, leltári szám). Rajz forrása: https://www.bgrg.hu/Files/fiz/FizikaWeblap/rezgesekhullamok/hangtan/hangvillak.html, utolsó letöltés: 2022. 04. 02.Vissza az eszközlistához |
Vissza a lap tetejére |
Előző polc |
Vissza a kezdőlapra |
Következő polc |