Hetedik polc (26-27. eszközök)
26. Homorú és domború tükrök
A tükör ótörök eredetű szó lehet, a mai csuvas nyelvben a tükröt a töker szó jelöli. Ez valószínűleg a tárgy többnyire kerek alakjával kapcsolatos, és a török nyelvekben általános „kerek”, „kerék” jelentésű tekir/teker szócsoportba tartozik.
A szertárban lévő tükrök (sík-, domború-, homorú-) különböző alakúak, nagyságúak, egy- illetve kétolalasak. Beszerzésük különböző helyről történhetett. Pár,régebbi tükör került kiállytásra.
Vissza az eszközlistához
Részletek:
27. Sztereoszkóp
A térbeli látás (sztereolátás), azaz a tárgyak „mélységdimenziójának” a felismerése, elsősorban a két szemmel való nézésnek tulajdonítható. A térbeli tárgyról mindkét szem retináján egy-egy sík kép jön létre, de ezek a két szem távolsága miatt – nem nagyon távoli tárgyak esetén– kissé különbözőek (más perspektívájúak), és a két képet az agy a látásközpontban olyan képpé egyesíti, amely bennünk a térbeliség benyomását kelti.
Ha valamely tárgynak, pl. egy kockának két olyan rajzát készítjük el, amelyek közül az egyik rajz a tárgyat úgy ábrázolja, ahogy azt az egyik szemünkkel látjuk, a másik rajz pedig úgy ábrázolja, ahogy a másik szemünkkel látjuk, akkor a két rajzot egymás mellé téve, s mindkét szemünkkel - kellő távolságból – egyidejűleg nézve a két rajzot, a két rajz egyetlen, térbeli képpé olvad össze.
A nálunk található eszközt, az ún. Brewster-féle sztereoszkópot 1849-ben találta fel David Brewster (1781-1868) skót fizikus. Ebben az eszközben az M és N üveghasábok az A és B tárgyakról érkező fénysugarakat úgy törik meg az észlelő O és O’ szemei felé, hogy ezen sugarak meghosszabbításai az m pontban metsszék egymást. Ily módon az A és B tárgyak képei egyetlen ponttá olvadnak össze, így idézve elő a térbeliség benyomását.