Harmadik polc (6-9. eszközök)
6. Kétréses Crookes-cső (1906)
Kétréses Crookes-cső
A katódsugarak tulajdonságait a legsokoldalúbban bemutató eszköz az a kb. 25 cm hosszú, kétréses Crookes-cső, amelynél – két katódja lévén- tetszés szerint egy, illetve két katódsugarat is indíthatunk a katód felől. A katódsugarak elé ferdén odahelyezett, fluoreszkáló festékanyaggal bevont ernyő segítségével látványosan kimutatható az egy irányba haladó katódsugarak egymásra kifejtett taszítása. A katódsugarakra merőlegesen elhelyezett kondenzátorlemezek segítségével bemutatható, hogy a katódsugarak elektromos mezőben eltérülnek, illetve mágnesrúddal vagy eltérítő tekerccsel bemutatható a katódsugarak mágneses mezőben való eltérülése. Ismert indukciójú mágneses mező segítségével az eszköz az elektron fajlagos töltésének a meghatározására is alkalmas.
Rajz forrása: https://www.bgrg.hu/Files/fiz/FizikaWeblap/elektromossagmagnesesseg/elektromosaram/crookes.html, utolsó letöltés: 2022.04.02.
Vissza az eszközlistához
7. Öblös Crookes-cső, lumineszkáló virágcsokorral
A Crookes-csőben a katódról kilépő katódsugarak útjába gyakran helyeztek különböző festékanyaggal bevont tárgyakat. Ezt a gyakorlatban általában úgy oldották meg, hogy az anód volt a festékkel bevont tárgy. A festékanyagok részecskéit – anyagi minőségtől függően– gerjesztik a becsapódó katódsugarak. Amikor ezek a részecskék visszatérnek kevésbé gerjesztett állapotba, akkor az adott festékanyagra jellemző színű fényt bocsátanak ki. Ilyen módon mutatható ki a katódsugarak fluoreszkáló vagy foszforeszkáló hatása.
A szertár leglátványosabb darabja a fényezett fatalpon elhelyezett, kb. 30 cm magas, öblös Crookes-cső, a belsejében a belsejében különböző színekben lumineszkáló virágcsokorral. A virágcsokorra kent festékanyag gerjesztett molekulái, megszabadulva energiájuktól világítanak.
Vissza az eszközlistához
8. Spirális alakú Geissler-cső
Geissler-cső fluoreszkáló folyadékkal töltve
A XIX. század közepén a fizika egyik legfontosabb kérdése, feladata az elektromosság mibenlétének megfejtése volt. Ennek a problémának a megoldását sokan az elektromos áram ritkított gázokban való viselkedésének a tanulmányozásában látták. Az ilyen jellegű kutatásokhoz elengedhetetlennek bizonyultak Johann Heinrich Wilhelm Geissler (1815-1879) német üvegtechnikus kisülési csövei, amelyeket a későbbiekben róla neveztek el.
A Geissler-csövekből igen változatos formákat tudtak kialakítani és szinte csak emberi képzelet szabott határt az ügyes üvegtechnikusok által létrehozott formáknak. A 19. század végén már nem csak tisztán gázokat tartalmazó csövek készültek, hanem az adott vákuummal ellátott csövekbe gyakran helyeztek el olyan különböző anyagokat, amelyek a gerjesztésre – legtöbbször több ezer voltos feszültség esetén- fluoreszkálni kezdtek, vagy a gerjesztés megszűnte után foszforeszkáltak. Ezek lehetnek szilárd halmazállapotú anyagok (pl. por) vagy a Geissler-cső belsejében elhelyezett újabb - tetszőleges alakú- csövekben elhelyezett folyadékok is.
Vissza az eszközlistához
9. Radiométer
Crookes által feltalált készülék, mely legegyszerűbb alakjában egy csúcsra állított vízszintes síkban lehetőleg könnyen forgó négyágú kis szélkerékből áll, melynek küllői rendesen alumíniumból, lapátjai pedig valamelyik forgásának irányában vett oldalukon korommal bevont csillámlemezekből készülnek. Az egész készülék egy légritkítottra üveggömbbe van beforrasztva. A radiométer forgási sebessége (vagyis a forgás periódusideje) a ráeső energiával fordítottan arányos. Így a periódusidő mérésével ki lehet mutatni, hogy a hősugárzás erőssége fordítottan arányos a távolság négyzetével.
A kiállított darab már nem működőképes, valószínűleg idővel a vákuum helyébe levegő jutott, ezért mellé helyeztünk egy új, működő radiométert.